BenceAnyuutazik - 2. nap
Végre normális nap, ismét jöhet a vízivásos reggel (4 pohár). Nyugi, béke a pocakban, elmében, lélekben.
Írás, olvasás után egy jó zuhanyzás ... lett volna jó, csak az a frány mosdóablak ne lett volna nyitva hagyva! No para, ablak bezár, fűtés bekapcsol. Fürcsi halasztva, helyette rendrakási műveletek jöttek - alig volt mit, mert nagyon összeszedték magukat fogadásunkra, és nagyon szép renddel, tisztasággal vártak.
Na de egy majdnem rendmániás anya mindig tud mit csinálni - ha akar. Most jól esett.
Szép tiszta testemet belülről is tisztításra ítélvén teljes testes kezelést nyomtunk BrigiAnyuval. Milyen szerencsés eset tulajdonképpen, hogy ő is nadis.
Ezután - mivel már szakad az eső, irány sétálni egy nagyot. Az eső már nem zavaró. Ha ez az alap, hát legyen. Imádom. Olyan csodaszép így is minden.
Visszafelé egy bolt mögött tetőeresz alatt wifit fogtam. Ah, tiszta mámor. Erdő, hegy, eső, wifi.
A jó érzés fokozódik egy bögre forró levessel, a csenddel.
Csak 2-ig vagyunk ilyen lelki állapotban, akkorra várjuk a munkásokat haza, aztán indulunk vásárolni a városba - Fort Williamsbe.
Hatalmasar szineztem, jó meditációnak is. Annyira, hogy egyszer csak felébredtem.
Fiatalok sorban megérkeztek, irány a város.
Itt minden boltot bemutattak nekünk, többe be is mentünk. Néha el is állt az eső, de ez már igazából nem szempont.
Már majdnem megúsztuk normálisba a programot. Én vehettem pólókat Bencének, Brigi viszont hatásosan és kitartó fintorgással hárította anyai "hosszúkabátravanszükségedmostazonnal" projektet.
Szóval -- bementünk kaját venni, és igen. Itt elsőnek Bence kapitulált, nem tudta elméje befogadni, hogyha anyáik bepöccennek, akkor addig veszik az ételeket, amíg csak bírják. Fittyet hányva arra az intelemre, hogy:
a)
Nincs hely ehhez
b)
Nincs hely a hűtőben
c)
Ők a munkahelyen esznek.
Sebaj, ne éhezzenek, mindent megvettünk, amit gondoltunk.
Hazaérve a lakókocsit teleöntöttük kajával --- majd elmentünk vacsizni.
A hogyan érdemel említést, mivel elvesztem - már mielőtt elindultunk volna. Csak azt nem lehetett eldönteni, hogy ők hagytak el engem, vagy én őket.
Mivel nem találtak az étteremben, keresni indultak.
Így persze könnyű, tehát meglettem.
Vacsinál a gyerekek voltak a szponzorok, végigettem a menüt (képek csatolva), nagyon finomakat válogattam.
Megjegyzem beléptünkkor halvány mosoly futott át a személyzet arcán, van aki már magyarul köszönt az asztalunknál "szia"-t.
Nem értem mi juthatott eszükbe.
BrigiAnyu most épp leányát szivatja fotózással, sorozatos kattingatásos fajtával.
Csatolok napsütéses képet, este fél9 körül előbújt a napocska, gyönyörűbbé varázsolva eme mesebeli tájat.
A kempingbe sokan érkeztek, nagyon jó a hangulat.
2016.07.01.
Glen Nevis
(mivel itt vagyunk, és nem Fort William-ben;))
Ez itt egy galéria, kattints a képre, ha meg szeretnéd nézni...
