Felejthetetlen érzés, amikor gyomorrontás szerűséggel repülök.
Minden centi fel- le mozgást megérzek, hányós papírzacsi a kezemben, mantrák a gondolataiban, kezem magamon. Hálás vagyok magamnak agykontrollos, nadis, akupresszúrás és egyéb gyógyítói tudásomnak - még mindig megvagyok, remélhetőleg egyre jobban leszek. (Ui: nem lettem jobban - de rosszabbul se :))

A hányós zacsikból 2db-ot is elhoztam a repcsiről való leszálláskor.

Várnunk kell a buszra. Naaaaagyon hideg van, eső szakad, vagy épp csak csöpög....
Hol a pesti hőség???!!

Bőröndöket kinyitottuk, téli cuccokat előástuk. BrigiAnyu vállpántosra vetkőzött, hogy újra felöltözzön másba. Mindezt az utcán. Na ezt azért megnézték. :)

Busz megérkezett, felszálltunk.
Elindultunk, a soför szimpi. Az egyetlen fékezését egy kamion miatt tette az első órában - ami pár centire tudott elmenni mellettünk, miközben álltunk. A sziklafallal a másik oldalunkon.
Tiszteletem a sofőrnek. Aki mellesleg az elsők között van (rögtön a vámos hölgy után), akivel beszélgettem angolul. Nem minden tét nélkül, még poénkodott is velem. (nem tudott róla, hogy sztem én nem tudok semmit angolul. Gondolta, ha már beszélgetni kezdtem vele, érteni is fogom. Eddig nem tévedett)

 
Egy időre az eső megfeledkezett arról, hogy ő skót eső, és nem esett. De aztán kapcsolt, és rákapcsolt. Nem gond, még emlékszünk a közel 40 fokra. (Bár ekkorra a téli sálam is kitúrtam már a bőröndömből...)
A táj gyönyörű, a zöld sok sok árnyalatával, buja mély színekkel. A tó vize szinte sötét. A szörnyet épp nem láttuk sajna.
A házak magyar szememnek túl kockásak, és szintén sötétebb árnyalatúak - elneveztem északi stílusúnak.
Gyönyörű a táj, még mindig - bár a fák hiányoznak a hegyekről. Szinte teljesen pucérak.

Itt egy galéria, kattints rá, ha meg szeretnéd nézni.

6 perc pihenő. Itt van még a buszunkról is fénykép is.  

Nagyon kedves madáretetőt is láttunk, imádták a madarak. Rengetegen voltak.

Indulni időben mégsem tudtunk, egyik utas jelezte, 2 fő hiányzik. Vártunk, duda, várás, előre gurultunk a kávés helyig, majd körkérdés, valaki tud-e valamit a 2 emberről. Senki, semmit.
Hopp, ott szalad egy pár, integetnek. Felszállnak.

Megismerem őket, magyarok. Együtt jöttünk a repcsin.

Számoljuk a perceket, mindjárt érkezünk. Jó a munkamegosztás, BrigiAnyu hangosan, én magamban izgulok. Várjuk már a gyerekropogtatásos perceket. 

És igen, megérkeztünk.
Itt van mindkét gyerkőc!!!

Írtak nekünk (reptéri) névtáblát, hátha nem ismerjük meg őket. Ölelések, puszik, meghatódások. Nagyon jó pillanat ez. Vigye-fenyő a hideget!!

Taxival a kempingbe érkezünk, megebédeltetnek itthon minket, miután:

• Jó helyen vettük ke a cipőnket
• Megnéztük a kétszobás lakókocsinkat
• Megtanultuk melyik ajtó a melyik helyiségé
• Egyszerre beszélve kipakoltuk a cuccainkat
• Megnézték a sok fincsit, küldeményt
• Elmagyaráztak minden kapcsolót, húzót, meg izéket.

A gyomrom már tud befogadni, jót ebédelünk.
Utána kézen fogva, ki-ki a saját gyermekét, és beszélgetős séta kerekedik, sétálunk egyet közösen, s rájövünk, itt az eső senkit nem zavar, hisz van kabát. Hiszti nincs szerencsére.

Kicsi beszélgetés még a házikónkban, aztán a gyerekek dolgozni indultak - napi 2. délutáni műszakjukba. Nekem főleg rövid, elalszom közben.

Most a meleg paplan alatt vagyok, és pihi van. Rám fér, sok heti feszesebb tempó után. 1-2 nap, és újra a friss leszek.
Még mindig hihetetlennek tűnik, hogy így összeszedtük magunkat, és már itt is vagyunk. De nagyon jó, hogy megtettük, elindultunk.

Hajrá anyuk, hajrá Skócia!

2016.06.30.
Budapest - Glasglow - Fort William - Glen Nevis

Ui:
Megleptük őket, és itt vacsizunk, "leskelődünk".... - erről majd holnap.