Tegnap este anyai kényeztetésekkel végződött.

Alvás közben 3* is meg kell gondolnom, hogy a megfordulási szándékom az komoly-e.

Fele sem vicc. Ágyunk olyan keskeny (cirka 45-50cm), hogy komolyabb mozgások estén a leesés veszélye abszolult reális.
Ha nincs mozgás, az oldalam fájdul meg. Amúgy a többi rendben van, alszok megint mint a bunda. Mint mindenki, errefelé..

Hajnali kelésemmel Bence fél6-os fűtésbekapcsolását épp lekésem. Utána még mindig visszabújik, megvárják, amig bemelegszik az idő. (irom a pestieknek, magyaroknak haza: keményen fűtünk!)

Olvastam ma reggel a fcb-on: hűvösséget kivántak.... én rendelésre küldök nektek!

Nekiállok elpakolni a tegnap kinn maradt cuccokat, mert reménytelennek itéltetett meg a helyzet. Meglepődve fedezem fel, kis átrendezéssel mennyi hely hozható létre. Mindent elsuvasztok valahová. Jólesik, rend van.

Fiatalok müzliznek ébredés után, és indul a munka... Bence kidugja a kezét, milyen hideg is van a szakadó eső alatt. Hideg, igy sapkát vesz. (séf kabát és vékony kabát mellé) (hosszú i még nincs meg a billentyűzeten, bocsi.)

Én végre megtaláltam némi segitséggel, hogy a Pesten már létrehozott bolgomat hogyan lehet szerkeszteni, és bepótlom az itt kimaradt napokat egy olyan lapitopin, aminek nincs külön gombja a touchpadján, és ezért az én kezem alatt folyton kisebbit, nagyobbit, ugrál. 2 óra után egy ide nem nagyon leirható szó hagyja el a számat, és fejem koppan az asztalon. De nem adom fel, küzdök, mint maci a jégen.

Erről jut eszembe, a késő esti napfény ragyogás után nappalra váltottunk ismét, szakadó eső után most csak szemerkél. Tegnap rájöttem, tényleg szép az eső. Tőlem eshet bármeddig. Bár elgondolkodtam, hova is lesz ez a sok viz. Otthon már a talajviz derékig érne mindenhol, és mindenki zokogna, mi lesz gy velünk. Itt tavaly volt 5 nap nyáron, amikor reggeltől másnap reggelig nem esett. Bence megszámolta tavalyi utazásán.

Amig dolgozgattam, BrigiAnyu salátázott, lecsót főzött. Én most kezdek hozzá majd a sárgaborsó főzeléknek, tojást főzök, csirke combikat sütök, és csinálok egy nagy adag saját salátát. nyamika.

A fiatalok ugyanis ma itthon ebédelnek. Vágynak az anyai izekre. Milyen érdekes pszichés kötődés ez tulajdonképpen, mennyien is vagyunk, akik az ANYU-APUFŐZTJÉT imádjuk. Hozza vissza az édes otthoni hangulatokat, élményeket. Jól is van ez igy.

(ADJÁTOK vissza a hosszú i-met!!!)

2016.07.02. 10h
Glan Nevis

(BrigiAnyú üzente irjam meg, hogy Ő súgja meg mindig, hogy mi is a neve a helynek, ahol vagyunk - de biztos fejlődtem, mert eszembe jutott egyedül - ugyanis sétálni ment éppen.)

Wifis helyem - fektetve :)