Isteni finom lett minden, és nagyon finom desszertet is kaptunk hozzá.
Sokáig tartott míg elkészült, és én már elszoktam már az éhes, sürgető szemektől. Én szerintem akkor van kaja, amikor van. Kivéve, ha én is nagyon éhes vagyok. :D

Átmelegedésként megnéztük Bencéék Karib szigeti fényképeinek egy részét, hallhattunk olyan történeteket, amikről eddig nem tudtunk.
Nagyon tetszett. Sok csoki kíséretében el is fáradtunk, nagy alvás következett - mosogatás, rendrakás után.

Gyanúsan sütött a nap, gyors öltözés, és uccu mentünk sétálni. 3 órásra sikeredett, mellesleg egy nagy hegyoldalnak indultunk neki. Lendület, lihegés, oxigénhiány, kitartás, egyik láb a másik után. Újra, és újra. Fenn pihi, hálaadás. Majd leszaladás. Sokszor szinte bokáig a keresztben lejövő, lezúduló patakokban. Sok kis vízesés van, és hatalmas kövek, "becsomagolva".

Persze víz nélkül indultunk, eredetileg csak max fél órára, de ez már csak lefelé jövet tűnt fel. Ittunk volna egy jót.

Valami csoda ez a hely.
Skócia legmagasabb hegyeinek völgyében vagyunk, kedves, jó emberekkel, azonos hobbival.

Mostanra a kemping csaknem megtelt. Mindenféle korú, színű, nemzetiségű emberrel, fajtájú kutyával.  Kutyusok 80%-a skót juhász, valami miatt nem meglepő számomra. De rettentő aranyosak.

Eljött az a nap, amikor tudtam végre egyet beszélni az otthonnal - tartós wifin keresztül. Bár közben a kezem lefagyott, jól esett.
Este beszélgetések, nevetések ideje lett, aztán kidőltem.

Itt kb erről tudom, hogy késő lehet - ugyanis nagyon világos van szinte mindig.
Hajnalban már, késő este még nappali világosság van. Persze a felhők miatt ez többféle árnyalatban.

10h körül Bence is érkezik, én már ágyban. Mély alvás előtt.