Ébredés korán, hogy még munkába indulás előtt puszikat tudjak kiosztani.
Az idő egész barátságtalan, most először van ilyen hangulata. Vagy csak az utolsó itteni nap érzés van velünk?
Én írom a blogokat, meglepiket, főzök, és az élet nagy kérdésein gondolkodom. Igyekszem agyból lejönni a szívbe. A feltett kérdésekre megérezni a választ. Aztán elengedtem őket. Hajnalban a válaszok is megérkeztek. Most reggel, amikor írom a bejegyzést, látom már pár lépés távolságból, hogy több válasz is érkezett. Köszönöm.
Bence korán végzett, és éhes volt - szeme felcsillant a magyar ételek láttán. Evés után nagyon jót beszélgettünk. Édes kettesben.
Csomagolás, pakolás. BrigiAnyu szomorkodik. Aztán rácuppanunk az ötletemre, menjünk be a bárba. Van wifi, kalaó, és mellesleg a gyerekek is ott vannak. Mennénk is, csak kilcsot nem találjuk. Elvitték az összeset. Sebaj, az ajtót kukával, bőrönddel, és a kinyitott spejzajtóval torlaszoljuk el. Belülről. Így egészen jókedvünk támad attól a mozdulatsortól, ahogy BrigiAnyu kiküzdi magát az ajtón. Kár, hogy nem vettem videóra.
Elsétáltunk az étteremig, ahol nagyon jó volt a hangulat, tele volt a bár rész is, nem hiszem, hogy unatkoztak volna a fiatalok. Pörgés volt.
Két kakaó is lecsúszott, ami mint később kiderült, nem volt jó ötlet. Az éjjel első részén ez még többször eszembe jutott.

Mindannyiunknak nehéz. Rettentő késő van, már én is érzem a búcsúzás illatát. Simogatom a lábát kezét, egymásra mosolygunk. Aztán nézem a kis lakásukat. Érzelmek kifejezésénen még mindig nem vagyok túl jó. De legalább már nem menekülök.
Aztán jön a nem szeretett, elkerülhetetlen menjünkaludni mondat.
Lefekszem. Gyomrom forog, de hamar álomba merülök. Abba a világba, ahol minden lehetséges. Újra járom a hegyeket, reülünk szelek szárnyán, kalandozunk, védelmezhetem magunkat.
Reggeli ébredéskor felismerem, végérvényesen felnőtt tud magára, sőtt magukra vigyázni, felelőségteljesen beleáll életébe, feladataiba. Testi, lelki, szellemi szinten rendben van - mehetek haza. Jó hely a világ bármely pontja így számára, számukra.

Csak tudnám miért folyik a könnyem akkor itt, írás közben.....

2016.07.08.