Tegnap este anyai kényeztetésekkel végződött.

Alvás közben 3* is meg kell gondolnom, hogy a megfordulási szándékom az komoly-e.

Fele sem vicc. Ágyunk olyan keskeny (cirka 45-50cm), hogy komolyabb mozgások estén a leesés veszélye abszolult reális.
Ha nincs mozgás, az oldalam fájdul meg. Amúgy a többi rendben van, alszok megint mint a bunda. Mint mindenki, errefelé..

Hajnali kelésemmel Bence fél6-os fűtésbekapcsolását épp lekésem. Utána még mindig visszabújik, megvárják, amig bemelegszik az idő. (irom a pestieknek, magyaroknak haza: keményen fűtünk!)

Olvastam ma reggel a fcb-on: hűvösséget kivántak.... én rendelésre küldök nektek!

Nekiállok elpakolni a tegnap kinn maradt cuccokat, mert reménytelennek itéltetett meg a helyzet. Meglepődve fedezem fel, kis átrendezéssel mennyi hely hozható létre. Mindent elsuvasztok valahová. Jólesik, rend van.

Fiatalok müzliznek ébredés után, és indul a munka... Bence kidugja a kezét, milyen hideg is van a szakadó eső alatt. Hideg, igy sapkát vesz. (séf kabát és vékony kabát mellé) (hosszú i még nincs meg a billentyűzeten, bocsi.)

Én végre megtaláltam némi segitséggel, hogy a Pesten már létrehozott bolgomat hogyan lehet szerkeszteni, és bepótlom az itt kimaradt napokat egy olyan lapitopin, aminek nincs külön gombja a touchpadján, és ezért az én kezem alatt folyton kisebbit, nagyobbit, ugrál. 2 óra után egy ide nem nagyon leirható szó hagyja el a számat, és fejem koppan az asztalon. De nem adom fel, küzdök, mint maci a jégen.

Erről jut eszembe, a késő esti napfény ragyogás után nappalra váltottunk ismét, szakadó eső után most csak szemerkél. Tegnap rájöttem, tényleg szép az eső. Tőlem eshet bármeddig. Bár elgondolkodtam, hova is lesz ez a sok viz. Otthon már a talajviz derékig érne mindenhol, és mindenki zokogna, mi lesz gy velünk. Itt tavaly volt 5 nap nyáron, amikor reggeltől másnap reggelig nem esett. Bence megszámolta tavalyi utazásán.

Amig dolgozgattam, BrigiAnyu salátázott, lecsót főzött. Én most kezdek hozzá majd a sárgaborsó főzeléknek, tojást főzök, csirke combikat sütök, és csinálok egy nagy adag saját salátát. nyamika.

A fiatalok ugyanis ma itthon ebédelnek. Vágynak az anyai izekre. Milyen érdekes pszichés kötődés ez tulajdonképpen, mennyien is vagyunk, akik az ANYU-APUFŐZTJÉT imádjuk. Hozza vissza az édes otthoni hangulatokat, élményeket. Jól is van ez igy.

(ADJÁTOK vissza a hosszú i-met!!!)

2016.07.02. 10h
Glan Nevis

(BrigiAnyú üzente irjam meg, hogy Ő súgja meg mindig, hogy mi is a neve a helynek, ahol vagyunk - de biztos fejlődtem, mert eszembe jutott egyedül - ugyanis sétálni ment éppen.)

Wifis helyem - fektetve :)

Végre normális nap, ismét jöhet a vízivásos reggel (4 pohár). Nyugi, béke a pocakban, elmében, lélekben.

Írás, olvasás után egy jó zuhanyzás ... lett volna jó, csak az a frány mosdóablak ne lett volna nyitva hagyva! No para, ablak bezár, fűtés bekapcsol. Fürcsi halasztva, helyette rendrakási műveletek jöttek - alig volt mit, mert nagyon összeszedték magukat fogadásunkra, és nagyon szép renddel, tisztasággal vártak.
Na de egy majdnem rendmániás anya mindig tud mit csinálni - ha akar. Most jól esett.

Korán megébredtem már, - telefonról leszoktatás folytatásaként - fogalmam se volt, mennyi az idő. Világosság volt.
Párszor visszaszundikáltam, hálát adtam mindenért, plusz, hogy itt lehetek, no és az esőért is - ha már esik.
Tulajdonképpen mindig szerettem, de a hideg, szeles változatát inkább a szobából.
Szóval.
Gondoltam felkelek, már jó késő lehet, a gyerekek már rég elmehettek dolgozni. Miénk a nap nagy része.
Felültem. Ettől BrigiAnyu úgy megijedt, hogy fordultában (majd) leesett az ágyról, de hősiesen visszatoltam...
Tudtam én mindig, hogy néha furán nézek ki, de ennyire??!! Ráadásul már háttal nekem is érvényesülve?
Avagy ez a helyzet sem rólam szólt, és az Egom visszahúódhat? Csórikám...

Felejthetetlen érzés, amikor gyomorrontás szerűséggel repülök.
Minden centi fel- le mozgást megérzek, hányós papírzacsi a kezemben, mantrák a gondolataiban, kezem magamon. Hálás vagyok magamnak agykontrollos, nadis, akupresszúrás és egyéb gyógyítói tudásomnak - még mindig megvagyok, remélhetőleg egyre jobban leszek. (Ui: nem lettem jobban - de rosszabbul se :))

A hányós zacsikból 2db-ot is elhoztam a repcsiről való leszálláskor.

Várnunk kell a buszra. Naaaaagyon hideg van, eső szakad, vagy épp csak csöpög....
Hol a pesti hőség???!!

Bőröndöket kinyitottuk, téli cuccokat előástuk. BrigiAnyu vállpántosra vetkőzött, hogy újra felöltözzön másba. Mindezt az utcán. Na ezt azért megnézték. :)

Busz megérkezett, felszálltunk.
Elindultunk, a soför szimpi. Az egyetlen fékezését egy kamion miatt tette az első órában - ami pár centire tudott elmenni mellettünk, miközben álltunk. A sziklafallal a másik oldalunkon.
Tiszteletem a sofőrnek. Aki mellesleg az elsők között van (rögtön a vámos hölgy után), akivel beszélgettem angolul. Nem minden tét nélkül, még poénkodott is velem. (nem tudott róla, hogy sztem én nem tudok semmit angolul. Gondolta, ha már beszélgetni kezdtem vele, érteni is fogom. Eddig nem tévedett)

 
Egy időre az eső megfeledkezett arról, hogy ő skót eső, és nem esett. De aztán kapcsolt, és rákapcsolt. Nem gond, még emlékszünk a közel 40 fokra. (Bár ekkorra a téli sálam is kitúrtam már a bőröndömből...)
A táj gyönyörű, a zöld sok sok árnyalatával, buja mély színekkel. A tó vize szinte sötét. A szörnyet épp nem láttuk sajna.
A házak magyar szememnek túl kockásak, és szintén sötétebb árnyalatúak - elneveztem északi stílusúnak.
Gyönyörű a táj, még mindig - bár a fák hiányoznak a hegyekről. Szinte teljesen pucérak.

Itt egy galéria, kattints rá, ha meg szeretnéd nézni.

6 perc pihenő. Itt van még a buszunkról is fénykép is.  

Nagyon kedves madáretetőt is láttunk, imádták a madarak. Rengetegen voltak.

Indulni időben mégsem tudtunk, egyik utas jelezte, 2 fő hiányzik. Vártunk, duda, várás, előre gurultunk a kávés helyig, majd körkérdés, valaki tud-e valamit a 2 emberről. Senki, semmit.
Hopp, ott szalad egy pár, integetnek. Felszállnak.

Megismerem őket, magyarok. Együtt jöttünk a repcsin.

Számoljuk a perceket, mindjárt érkezünk. Jó a munkamegosztás, BrigiAnyu hangosan, én magamban izgulok. Várjuk már a gyerekropogtatásos perceket. 

És igen, megérkeztünk.
Itt van mindkét gyerkőc!!!

Írtak nekünk (reptéri) névtáblát, hátha nem ismerjük meg őket. Ölelések, puszik, meghatódások. Nagyon jó pillanat ez. Vigye-fenyő a hideget!!

Taxival a kempingbe érkezünk, megebédeltetnek itthon minket, miután:

• Jó helyen vettük ke a cipőnket
• Megnéztük a kétszobás lakókocsinkat
• Megtanultuk melyik ajtó a melyik helyiségé
• Egyszerre beszélve kipakoltuk a cuccainkat
• Megnézték a sok fincsit, küldeményt
• Elmagyaráztak minden kapcsolót, húzót, meg izéket.

A gyomrom már tud befogadni, jót ebédelünk.
Utána kézen fogva, ki-ki a saját gyermekét, és beszélgetős séta kerekedik, sétálunk egyet közösen, s rájövünk, itt az eső senkit nem zavar, hisz van kabát. Hiszti nincs szerencsére.

Kicsi beszélgetés még a házikónkban, aztán a gyerekek dolgozni indultak - napi 2. délutáni műszakjukba. Nekem főleg rövid, elalszom közben.

Most a meleg paplan alatt vagyok, és pihi van. Rám fér, sok heti feszesebb tempó után. 1-2 nap, és újra a friss leszek.
Még mindig hihetetlennek tűnik, hogy így összeszedtük magunkat, és már itt is vagyunk. De nagyon jó, hogy megtettük, elindultunk.

Hajrá anyuk, hajrá Skócia!

2016.06.30.
Budapest - Glasglow - Fort William - Glen Nevis

Ui:
Megleptük őket, és itt vacsizunk, "leskelődünk".... - erről majd holnap.

Mi lehet az oka annak, hogy az ember lánya kánikulában őszi farmereket, túrabakancsot, sálat, sapkát és kabátot próbálgat, és csomagol -- és nem őrült (még) meg teljesen?

Na ki találja ki???? 

Na ki, na ki??

Aki utazik Skóciába. Megropogtatni kalandozó fiúgyermeke csontjait :)

Nagyon izgulok!

2016. junius 21:16
Budapest